Series

Masters of the Univerese: Revelation

Az örök geek, Kevin Smith úgy döntött, hogy újraéleszti He-Man legendáját, egy Netflix exkluzív animációs sorozatban. Mivel nem ismerem az eredeti történetet, ezért mindenféle viszonyítás nélkül tudom azt mondani, hogy jót szórakoztam rajta.

Az első egy-két percben szerencsére tartanak egy gyorstalpalót azoknak, akik nem ismerik a sorozat világát, csak, hogy mi is tudjuk mi folyik itt. Van a két erőd: egyik ura Skeletor, a másiké He-Man, aki egy Adam nevű fiú, csak egy mágikus kardnak köszönhetően “szuper erőre” tesz szert. Van természetesen pár barátja is, akik vállt vállnak vetve harcolnak vele. Ám egy napon a gonosz Skeletor, akinek a zseniális Mark Hamill adja a hangját, eltöri a Mágia Gömbjét, aminek köszönhetően ő és He-Man meghal, a mágia pedig eltűnik a világról. Évekkel később pedig He-Man régi csatlósai újra összefognak, hogy visszaszerezzék a mágiát, és helyreállítsák a világot.

A Resident Evil: Infinite Darkness 3D-s, gyönyörű animációja után furcsa volt visszatérni ehhez, a “régi” 2D-s rajzokhoz. Viszont meglepően tetszett. A sötétebb részeknél a fények, árnyékolások kifejezetten megragadták a szememet. Ami számomra továbbra is fura az ilyen animációs sorozatokban, hogy vannak objektumok, amik modern 3D-s grafikával vannak megalkotva. Itt nem volt sok, csak egy-kettő ilyen, de akkor sem illik bele a környezetbe.

A történetet biztos vagyok, hogy közel nem élveztem annyira, mint azok, akik látták és szerették az eredeti verziót, de azért így is jót szórakoztam. Volt benne pár üresjárat, ami miatt többször leült a sorozat. Ez főleg a harmadik és az utolsó epizódon érződött. És most egy 5×25 perces szériáról beszélünk. Ha valamiben, akkor ebben nem kellene, hogy üresjáratok legyenek. Példát lehetne venni a Castlevania első évadáról, ami 4×20 percben pörgött ezerrel, és egyszer sem állt meg pihenni. A negyedik rész volt az, aminél úgy éreztem, hogy egyszerre halad a cselekmény, és a karakterépítés. Kissé jobban bemutatják a szereplők belső képét magukról, hogy mégis mi az, ami aggasztja őket, majd ahogy túllépnek ezen, külön-külön és együtt. Szóval a történet kissé lapos volt, több helyen gondolkoztam azon, hogy érdemes lesz-e ezt majd folytatni, amikor jön a következő felvonás, és oh, boy! Érdemes lesz. A cliffhanger az évadzáróban igazán ütősre sikerült, és remélem, hogy még kihoznak belőle jó dolgokat.

Amit még fontos megemlíteni, azok a szinkronhangok. Mark Hamill, mint ahogy fentebb is említettem, hozza a tőle elvárt minőséget. Határozottan a legjobb momentumok, amikor ő van képernyőn, mint Skeletor. Egyszerűen csak jó hallgatni a hangját. Látszik rajta, hogy igyekezett nem elvinni Jokerbe a karakterét, de ez egy-két helyen “sajnos” kissé megbukott, de sebaj! Lena Headey, mint Evil-Lyn szintúgy jó. A színésznőnek szimplán illenek ezek a gonosz karakterek, pont ráillő hangja van. Abban picit csalódott vagyok, hogy Jason Mewes végül csak egy cameót kapott, de hát érjük be ennyivel. A karakterek közül Orko, a kis troll/imp volt a kedvencem. Nagyon tetszett maga a karakter személyisége és a kinézete is.

Animáció: király. Történet: néhol elnyújtott, de érdemes végigülni. Szinkronhangok: nem egy Invincible, de azért jó. Összegezve pedig ez egy teljesen szórakoztató sorozat lett, ami akár egy 2 órás filmnek is elmenne.