Movies

Gunpowder Milkshake

Sokaknak a mai nap a Loki sorozat zseniális fináléjáról lesz emlékezetes, viszont nekem ott lesz még valami az emlékeim között erről a napról. Ez pedig egy stílusos és borzasztóan szórakoztató film, a Gunpowder Milkshake.

A történetet nem bonyolították túl, maradt a klisés kemény bérgyilkos mellé bedobunk egy gyereket, aki meglágyítja a szívét az akciózás közben. Persze itt megszórták egy nagyobb nevekből álló női csapattal is, akik az utolsó felvonásban kaptak egy-két látványos akció jelenetet. De a show-t így is Karen Gillan lopta el. A film első felét lényegében egyedül lehozza. A szófukar, anime rajongó, ha beszél, akkor mégis káromkodós főhőse igazából már az első percekben belopta a szívembe magát. Mármint, hogy nem lehet nem szeretni egy lényegében női Geraltot? Volt konkrétan egy jelenet, aminek az egész beállítása, és a “Fuck”-os beszólás is a Witcherből lett “lopva”. És ha már Witcher! A Cirit játszó Freya Allan kis cameója meglepett, viszont a pozitív módon. Jó volt őt látni végre valami más nagyobb dobásban is, ráadásul egy ráillő szerepben. Mellettük még aki remekelt, az nem más, mint Paul Giamatti. A karakterét nem mondanám fő gonosznak, de nem is a volt a legpozitívabb hős. Ügyesen ellavírozott a szerető apa és a kemény maffiózó között. Lena Headey anya szerepe ilyen semmilyen lett. Nem volt meg az a konkrét kémia közte és Gillan között a jelenetekben. Pár beszólást leszámítva nem volt valami nagy durranás. A három női mellékszereplő, Carla Gugino, Michelle Yeoh és Angela Bassett próbáltak keménykedni, de nem nagyon ment nekik. Pár Jane Austen poénnál ők sem húzták tovább. A gyerekszínész igazából engem nagyon nem ragadott el. Hozta ami az ilyen színészektől elvárt.

Ami viszont igazán elragadott, az a film stílusa. Csomó helyen az 50-es, 60-as évek Amerikáját megidéző díszletekkel dolgoztak, ahol a világítás tökéletesen illett a jelenetbe. Ez főként az első, bowling báros bunyóról mondható el. Emellett még kifejezetten okos díszlettervezésre vall az a jelenet is, amikor Angela Bassett kékbe öltözött karaktere egy kék fényekkel bevilágított, tengeri stílusúnak beállított teremben, a zöldbe öltözött Michell Yeoh pedig egy természetközeli, zöld, erdős szobában harcol. A zeneválasztás is érdekes volt. Egyszer sem nyomtak be diszkós/pörgős zenét. Mindig valami lassabb, régebbi zene volt, de nem olyan, mint mondjuk a Galaxis Őrzőiben. Annál egy fokkal visszafogottabb. Az akciózás is ott volt a szeren. A harcok látványosak voltak, de ez igazából főként azokra vonatkozik, amiket a film első felében Karen Gillan szólózott. Utána már inkább átmegy az elcsépelt lövöldözésbe.

Összegezve számomra egy borzasztóan szórakoztató film, aminek az első felében Karen életének egyik legjobb alakítását hozza, majd ahogy feltűnnek a mellék-főszereplők átmegy szimpla, erősen feminista gyilkolászásba. A dizájnerek megérdemelnek egy hatalmas pacsit azért, ahogyan ez a film kinéz. Ha egy laza kis kikapcsolódásra vágysz, akkor mindenképp ezt dobd be Netflixen!