Resident Evil: Village – Falu demó

Az elmúlt 2–3 évben kezdtem el alaposabban figyelni a Resident Evil szériára. Maga a horror, mint műfaj nem mindig volt a kedvencem, se filmeknél, se játékoknál, és még néhol könyveknél sem. Talán ez volt a legfőbb oka, amiért eddig kerülgettem a Capcom zombis játékait. Aztán a 2 és a 3 remake-je már kissé meghozta az érdeklődésemet a sorozat irányába. Tetszett maga a játékmenet, a történet is eléggé érdekesnek tűnt, de a túl sok jump scare továbbra is elidegenített ezektől a játékoktól. Aztán jött a tavaly júniusban bejelentett Village, aminek a hangulata, a környezete megint csak lázba hozott. A játék folytatja Ethan Winters sztoriját, akit a rajongók az előző részben ismerhettek meg. Most felesége helyett a lányát rabolják el, méghozzá egy kelet-európai völgybe, ami két fontosabb helyszínből áll: egy kastélyból, ami a vámpír Lady Dimitrescu otthonaként szolgál, és egy rejtélyes kis faluból. El is érkeztünk a megjelenéshez, a Capcom jó szokása szerint kiadta a játék demóját, amiben egy órán keresztül szabadon mászkálhatunk a Falu, vagy a Kastély egy megadott területén belül.

Mivel nem szerettem volna a három méteres vámpírhölggyel összefutni, inkább a Falu területére fókuszáló demót választottam. A rendelkezésre álló területet nagyjából fél óra alatt sikerült átfésülnöm töviről hegyire.

Ez a kis rövid betekintés egyből bedobja a játékost a mély vízbe, ugyanis kezdésként egy bolondos banya (legalábbis a falusiak annak nevezték) bezár minket a falu egyik szegletébe. A házak nagy része zárva van, a kulcsot (már amelyiknél nem belülről volt eltorlaszolva) pedig egyikhez sem találtam meg, bármennyire kerestem. Abba a kevés épületbe, amibe sikerült bejutnom nem akadt sok felfedezni való. Némi lőszer, egy kinyitásra váró fiók, pár két–három mondatos papíros, meg sok sötétség. A területből három kijárat volt: egy a kastély felé vezető, egyelőre lezárt ajtó, egy kapu, ami szintúgy zárva volt, azt nem sikerült kinyitnom a továbbiakban sem, és egy másik kapu, ami a templom mögötti búzaföldre vezetett. Mielőtt bármelyik irányba elindultam volna, még vetettem egy gyors szemlét a kerület főterén álló, fából faragott kecske figurára, ami alatt a kis tábla azt írta, hogy ha elpusztítom, akkor azzal haragra fogom gerjeszteni egy bizonyos Mother Mirandát. Nem éreztem eléggé fenyegetőnek az üzenetet, úgyhogy egy lőszert elpazarolva lelőttem a figurát a helyéről. A későbbiekben nem látszott, hogy ennek bármi hatása lett volna, de nagy valószínűséggel, ez majd csak a teljes játékban lesz lényeges.

Mivel az összetört kutakkal sem tudtam mit csinálni, elindultam a búzamezőn át. Mielőtt még beléptem, a játék pár hangos morajlással, és egy, a szemem előtt átsuhanó élőhalottal adta tudtomra, hogy itt márpedig ellenségekbe fogok ütközni. Nagy bátran bele is rohantam a termésbe. Már majdnem átértem rajta, mire a képernyőm szélén becsoszogott az egyik élőhalott, aki eléggé kiszámítható volt ugyan, a hirtelensége miatt mégis a frászt hozta rám. Mellette felbukkant két másik haverja is, akiket egy rövidebb harc után sikerült lelőnöm, és megszurkálnom. A dögök az összes lőszeremet felzabálták, úgyhogy utána csak a bicskára számíthattam, mint védelmi eszköz.

Innen nem lehetett nagyon sok fele menni, csak be egy kissé megtépázott házba, ahol átmenetileg két falusi húzódott meg. Egy gyors szóváltás után át ugrottam a szomszédjuk kerítésén, hogy onnan nyissam ki a ház kapuját, amin keresztül ők is be tudtak jönni. Az fontos információ, hogy kettejük közül az egyiken tátongott egy szép nagy harapási seb, amire volt okom aggódni. Egy, a ház gazdájával lefolytatott vita után sikerült bejutni az átmenetileg menedékként szolgáló épületbe. Odabent még pár falusi üldögélt, iszogatott, majd érkezésünkkor elmondtak egy gyors imát, amit a már említett, rejtélyes Mother Mirandának szántak. A fejlesztők eddigi nyilatkozatai alapján, ez a figura a játék fő gonosza, aki a markában tartja az egész vidéket. Furcsamód a falusiak szerint egész eddig védte őket a külső támadásoktól, de a napokban valamiért felhagyott ezzel a jó szokásával, és hagyta, hogy ellepjék a települést az élőholtak.

Ezután elszabadul a káosz. A már említett úriembert, akit valami megharapott, megtámadja és megöli a csoport tagjait. Félúton sikerül lelőni, ezért mi, és a férfi lánya életben maradunk, de a hirtelen tűzre lobbant házból már csak főszereplőnk jut ki élve. Itt nagyjából véget is ér a játszható demó. Még annyira van lehetőségünk, hogy kinyissuk a kastély felé vezető út ajtaját.

Ez a fél óra épp eleget mutatott a játékmenetből, és a történetből ahhoz, hogy egyesek megkapják a kedvet a játék megvételéhez. Engem személy szerint továbbra is izgat a játék, de a horror elemei még mindig visszatartanak tőle. Talán majd egy kicsit később, egy leárazás alkalmával be szerzem.